Kezdetben volt a mozi. Aztán lett a kertmozi, az autósmozi és az utazó mozi, a hordozható filmvetítővel. Utóbbi már képes volt arra, hogy megadja a házi filmszínház élményét, de az otthoni mozgóképes szórakozás aranykora - itt a magunk által vetített alkalmakra gondolok, nem a…

Bud Spencer és Terence Hill, Bruce Lee és Hófehérke, Hyppolit és a Tizedes - sokak közt ők voltak azok, akik hivatalosan is ott lehettek a nyolcvanas évek videotékáinak polcain. A pult alatt olykor ott lapult a Terminátor is, a kivasalásra váró emberi szövet a fémvázon,…

Olykor elég, ha az ember kellően nyitott szemmel járja a várost. Ha képes lassítani és figyelni. A kerítések elsuhanó sora értelmezhetővé válik: kiderül, hogy nem csak egymásba érő deszkák, drótfonatok, kövek és vasak tömegéről van szó, hanem emberekről, lelkekről,…

Késő este van, tizenegy óra, náluk még csak délután kettő. A vonal túloldalán Horváth Győző, ma már Victor Horvath az Amerikai Egyesült Államokból, az északnyugati Oregonból. A várost, ahol élnek, nem említi a lista, melyen a térség tíz legnagyobb települése szerepel.…

Ötvenöt éve figyeli a naplementét, a pirosló korongot, amint nyugovóra tér a Pintér-kert fáinak zöldje fölött. Az évtizedek során a havihegyi kápolnába igyekvő zarándokok, az arra kirándulók rendre rácsodálkoztak, szemben vele megálltak és csak találgatni tudtak, vajon kinek…

Üdvözlöm az Olvasót! Kovács Miklós vagyok, Pécsett születtem. Ezzel a rövid bejegyzéssel útjára indítom e blogot, ami jelenthet naplót, vagy jelen esetben inkább egy oldalt, melyen mesélni, gondolkodni szeretnék szülővárosom múltjáról. Ha vannak közös élményeink, kalandjaink, pillanataink, kedvenc…

Izzítás: 2014. február 2. vasárnap 18:00