Történt egyszer az évezred kezdetén, hogy a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója novellapályázatot hirdetett. Nem ez volt az első, hogy a szerkesztőség ilyen kezdeményezésbe fogott: emlékszem, amikor újjáépítették a Nagy-Tubesen a János-kilátót, az avatás tiszteletére versíró…

Kezdetben volt a mozi. Aztán lett a kertmozi, az autósmozi és az utazó mozi, a hordozható filmvetítővel. Utóbbi már képes volt arra, hogy megadja a házi filmszínház élményét, de az otthoni mozgóképes szórakozás aranykora - itt a magunk által vetített alkalmakra gondolok, nem a…

Olykor elég, ha az ember kellően nyitott szemmel járja a várost. Ha képes lassítani és figyelni. A kerítések elsuhanó sora értelmezhetővé válik: kiderül, hogy nem csak egymásba érő deszkák, drótfonatok, kövek és vasak tömegéről van szó, hanem emberekről, lelkekről,…

Ötvenöt éve figyeli a naplementét, a pirosló korongot, amint nyugovóra tér a Pintér-kert fáinak zöldje fölött. Az évtizedek során a havihegyi kápolnába igyekvő zarándokok, az arra kirándulók rendre rácsodálkoztak, szemben vele megálltak és csak találgatni tudtak, vajon kinek…

Üdvözlöm az Olvasót! Kovács Miklós vagyok, Pécsett születtem. Ezzel a rövid bejegyzéssel útjára indítom e blogot, ami jelenthet naplót, vagy jelen esetben inkább egy oldalt, melyen mesélni, gondolkodni szeretnék szülővárosom múltjáról. Ha vannak közös élményeink, kalandjaink, pillanataink, kedvenc…