Kezdetben volt a mozi. Aztán lett a kertmozi, az autósmozi és az utazó mozi, a hordozható filmvetítővel. Utóbbi már képes volt arra, hogy megadja a házi filmszínház élményét, de az otthoni mozgóképes szórakozás aranykora - itt a magunk által vetített alkalmakra gondolok, nem a tévés kínálatra - Magyarországon a nyolcvanas évek első felében kezdődött, amikor megjelent a piacon a videomagnó. Eleinte nyugatról lehetett csak beszerezni (sokszor inkább becsempészni) az áhított lejátszót, a magyar műszaki boltok ekkor még nem ismerték fel a lehetőséget és nem forgalmaztak ilyen készüléket. Aztán az első, külföldről behozott, használt példányok szép lassan megjelentek a bizományi áruházak polcain és egyre többen engedhették meg maguknak, hogy videomagnót vegyenek. A piaci igényeket pedig ki kellett elégíteni - ennek nyomán nyílt meg Pécsett az 1984-es esztendő második felében az első pécsi Videotéka. Harminc év történelem.

Ebben az időben Pécsett a Bem utcában - a mostani Irgalmasok utcájában - működött a BÁV Bizományi Áruháza, ahol az első videomagnók megjelentek a kínálatban. Emlékeznek még? Azokban az években, amikor esténként az Orion 70-es tévékészülék fekete-fehér képernyőjét bámultuk, ácsingózva nézegethettük a nyugat-német Otto- vagy Neckermann-katalógust és akkor dobbant nagyobbat a szívünk, amikor lapozás közben a HI-FI tornyokhoz és a videomagnókhoz értünk. Én legalábbis így voltam vele. Mert nadrágot, szoknyát, kabátot itthon is lehetett kapni, de azok a műszaki cikkek...
A filmeket természetesen nyugatról hozták illetve csempészték be az utazók és a kereskedők. Ezek jelentős része minden bizonnyal a "tiltott gyümölcs" kategóriába tartozott, tekintettel arra, hogy véres akciófilmeket, szex- és pornófilmet a magyar mozilátogató közönség nemigen láthatott a filmvásznon, köszönhetően az olykor túlzottan szigorú cenzúrának. Példaként ilyenkor többnyire Steven Spielberg "Cápa" című filmjét emlegetem: a rendezőzseni alkotását 1975-ben mutatták be az Egyesült Államokban, Magyarországon viszont csak tíz évvel később, 1985-ben. Nem volt pénz a jogokra? Így döntött a politika? Valószínűleg mindkettő igaz.

A MOKÉP Budapesten hozta létre az ország első kazettakölcsönzőjét, a Filmgyárban pedig eleinte főképpen magyar filmeket, mesefilmeket és videoforgalmazási joggal rendelkező külföldi produkciókat ültettek át VHS-szalagra. Nem sokkal később a MOKÉP bejelentette: a megyei moziüzemi vállalatok közreműködésével vidéken is megkezdik a műsoros videokazetták kölcsönöztetését. Így történt ez Baranyában is: a megyeszékhelyen, a történelmi belváros közepén megnyílt Pécs első videotékája, a Boltív köz 2. szám alatt.

Nem véletlenül éppen ott - mondta el kérdésemre a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat nyugalmazott igazgatója, a Pozsgai Miklós. A Boltív közben ugyanis - közel a Kossuth Mozihoz (lánykori és jelenlegi nevén az Apollóhoz), illetve a megyei igazgatóság Gábor utcai székhelyéhez - egy három helyiségből álló egységet működtetett a vállalat. Ez volt a szerelőműhely, ahol a 16mm-es és 35 mm-es vetítőgépeket javították és karbantartották a szakemberek. A vezetés döntése nyomán ez a csapat új helyre költözött, a Boltív közben pedig kikerült a cégtábla, az első ilyen a városban:

VIDEOTÉKA.

Pozsgai Miklós elmondta azt is, hogy a nyitás előtt nem volt anyagi lehetőségük új bútorokat és polcokat beszerezni, így az első időszakban a pécsi Ifjúsági Háztól kaptak kölcsön berendezési tárgyakat, az ottani igazgató, Nagy Sándor engedélyével. Történt mindez kereken harminc évvel ezelőtt, 1984-ben, amikor - mint fentebb említettem - a hazai műszaki boltokban még nem lehetett újonnan gyártott lejátszókat vásárolni. Így ők is a Bizományi Áruházban vették meg az első készülékeiket.

A pécsi Videotéka vezetője - a kezdeti időszakot követően - Mezei Emilné lett, aki 1986-tól irányította az üzlet működését. Korábban a Baranya Megyei Építőipari Vállalat (BÉV) munkatársaként dolgozott évtizedeken keresztül, majd nyugdíjba menetelét követően jelentkezett a megyei Moziüzemi Vállalatnál (személyesen Pozsgai Miklósnál) titkárnői állásra. Bő egy évvel később már a Boltív közben dolgozott: minden bizonnyal rátermettségének köszönhetően bízták rá a nem egyszerű feladatot, az új technika népszerűsítését, gondozását, a kínálat rendszeres bővítését, az egyre népszerűbb üzlet vezetését.
Ahogy szaporodtak a háztartásokban a videomagnók, úgy lett egyre több kuncsaft és egyre szélesebb a filmes kínálat - mesélte Mezei Emilné. Mikor ezeket a sorokat írom, Joli néni már 84 esztendős, a memóriája viszont kiváló, így aztán ma is vígan el tudja sorolni, milyen filmek sorakoztak azokban az években a Videotéka polcain. Népszerűek voltak a mesefilmek, az akkor még csak a mozikban vetített Bud Spencer - Terence Hill vígjátékok, a Bruce Lee nevével fémjelzett karatefilmek, az amerikai klasszikusok és kalandfilmek, háborús történetek. Nem hiányozhattak az orosz filmek sem, mint hogy a mozikban is szokás volt az amerikai rajzfilm előtt legalább egy szovjet rövidfilmet bemutatni. Továbbá akadt néhány olyan film is, amiben megengedett volt a leheletnyi erotika.
Amellett, hogy magánszemélyek vitték a kazettákat, egyre több szórakozóhely és vendéglátóipari egység is jelentkezett kölcsönzésre, miután rájöttek, hogy a közösségi filmnézés vonzza az embereket (fogyasztókat), főképpen azokat, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy lejátszót vegyenek. Ilyen volt például az uránvárosi Misi Presszó is, ahol a "fél Hubi" vagy a sör mellé járt a videofilm is, a vendégek legnagyobb örömére.

Mezei Emilné, a Videotéka vezetője 1988-ban

Az első pécsi Videotéka indulását követően néhány évvel a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat lehetőséget látott abban is, hogy a nagyobb közönségnek bemutasson olyan filmeket, melyek 35 mm-es kópiája nem rendelkezett magyar vetítési joggal, de a videováltozata igen. Így született meg a néhai Kossuth Klubmoziban (e hangulatos helyiségről tavasszal tervezek írni) a VIDEO MOZI. A kezdeményezés hamar népszerű lett, így a vállalat idővel kivetítő technikát vásárolt, melynek köszönhetően a Park Moziban már a rendes filmvásznon tudták bemutatni az alkotásokat, VHS-ről.

A Boltív közben mindeközben nagy érdeklődés mellett zajlott a kölcsönöztetés. A legnépszerűbb filmekhez csak előjegyzéssel lehetett hozzájutni, még akkor is, ha ezekből több példány is létezett. A hétfő és a péntek volt a legerősebb nap: hétfőnként akkor még adásszünet volt a tévében, pénteken pedig közeledett a hétvége. Utóbbi azért is volt népszerű a korabeli újságcikk szerint, mert ha valaki négy napra, péntektől hétfőig vitte el a filmet, csak két napot kellett fizetnie érte. Amint Mezei Emilné elmondta, ünnepnapok előtt is nagy volt a forgalom: karácsonykor, újévkor nagyon sok film volt "kint", a közönségnél. A vezetés hozzáállásának köszönhetően a tékában egyforma kedvességgel fogadták a vezérigazgatót és a bányászt, a középvezetőt, a maszekot és a kétkezi munkást is. Két fő szabály volt: időben visszahozni a filmet (mások is várnak rá) és a megtekintés után visszacsévélni a kazettát (a következő kuncsaft bizonyára nem tekeréssel szeretné kezdeni az otthoni mozizást). Rendszeresen ellenőrizték a VHS-szalagok állapotát: a minőségi készülékek nyomában ugyanis feltűntek az olcsóbb, de rosszabb minőségű videomagnók is, melyek olykor "megették", begyűrték a filmet. Sérült filmet pedig nem adott ki a pécsi téka.

A személyes emlékek kellemes éveket idéznek. Talán 1988-ben lehetett, hogy kölcsönkaptunk néhány napra egy videomagnót. Akkor már voltak többen is az általános iskolai osztályban, akiknél nézhettünk videofilmeket - nem egy kalózmásolat is volt ezek között, főképpen külföldről behozott filmek, fahangon felolvasott alámondással, szemcsés és elmosódott képpel. Így aztán egyrészt a tékából, másrészt a barátoktól szereztük be erre a néhány napra a kazettákat. Nem is igazán a történet minősége számított, hanem maga az élmény, ahogy finoman zümmög a magnó motorja, ahogy elkezdődik a film, te jó ég, mi magunk vetítünk! Erre a néhány napra oda is szokott néhány cimbora.
Bizony jelenség volt ez, olyasféle, mint amikor a hatvanas években még csak egy-két televízió volt az utcában és esténként a családok összejöttek, hogy együtt nézhessék azt az egy készüléket. (Ajánlott irodalom: Szakonyi Károly "Adáshiba" című színműve.) Így láthattam például - először odahaza - Arnold Schwarzeneggert, a "Kommandó" című akciófilmben. Persze legális filmeket is néztünk. A pécsi Videotékában, ahogy a fenti kép is tanúskodik, egyendobozban sorakoztak a filmek, főképpen narancssárga-sárga külsővel. Ezek közül láttuk otthon a Konvojt (amerikai film a kamionsofőrök és rendőrök kalandjairól), de ott volt az Élelem bére és az Életben maradni című film is, John Travoltával, Sylvester Stallone (!) rendezésében.

Hivatalos VHS kiadás, mi nem ilyet néztünk.

A kilencvenes évek kezdetén kettős konkurenciája támadt a Boltív köz tékájának: az egyre szaporodó "maszek" videokölcsönzők sora és a kalózmásolatok gyors terjedése. A Baranya Megyei Moziüzemi Vállalatot a vidéki mozihálózattal együtt 1993-94-ben felszámolták, a pécsi filmszínházakat - a Parkot, az Apollót és az Urániát - ettől kezdve az InterCom működtette, egészen 1999-ig. A pécsi Videotéka tíz évesen, 1994-ben zárt be, miután a filmállomány jelentős részét kedvezményes áron kiárusították illetve leselejtezték. Én is vásároltam ott: középiskolás koromban az amerikai író, Stephen King nagy rajongója voltam, így amikor megláttam, hogy eladósorba került a Tűzgyújtó című kazetta (valami oknál fogva a tékában "Gyújtogató" néven szerepelt), azonnal lecsaptam rá.

A Boltív köz 2. szám alatt a kilencvenes években ruházati üzlet (farmerbolt) működött, később átalakították és mexikói étterem lett belőle. Jelenleg is étteremként üzemel az üzlethelyiség, a Korhely nevű, népszerű vendéglátóhelynek ad otthont.
2011-ben zenés rádióműsort készítettem, bemutatva az első pécsi Videotéka történetét az üzletvezető visszaemlékezésével. A felvétel innen letölthető (jobb klikk), alább pedig meghallgatható. 

Eszükbe jutott Önöknek is? Mindez röpke harminc esztendő alatt történt, annak is leginkább az első harmadában. Az itthoni állványon még ott pihen a videomagnó, de már csak akkor kerül áram alá, ha archiválni szeretnék a számítógép segítségével egy-egy régi kazettát. Hasonló a helyzet a fent idézett Pozsgai Miklósnál is, aki kérdésemre elmondta: ma is rendszeresen jár moziba, filmeket néz otthon is, de már több éve csak DVD-n.
Az újabb és újabb formátumok négy-öt évente bekopogtatnak az ajtón, most a blu-ray technológia lesz hónapról-hónapra olcsóbb, de ki tudja, néhány esztendő múlva mi lesz a trend? S ahogy cseperedő gyermekeimnek már nemigen tudom elmagyarázni, mit jelentett úttörőnek lenni, hogy miért kellett évekig várni az otthoni telefonra vagy a Trabantra a Merkurnál, úgy azt sem tudom igazán szemléltetni, milyen is volt napokig várni egy filmre, mire én lettem az első az előjegyzésben s hogy milyen bizsergető érzés volt odahaza, amikor a kedvenc jelenetemet a kedvenc filmemből újra meg újra visszatekerhettem, hogy újra és újra átéljem a kalandot a magam választotta hőssel... otthon, a fotelban, a házi Cinema Paradiso-ban.

(kattintásra megnőnek)

A Videotéka reklámja 1986-ból (köszönet Pozsgai Miklósnak)

1988: működik a VIDEO MOZI

VIDEO MOZI a Parkban: a Gyújtogató című film igazából a Tűzgyújtó, Stephen Kingtől

Újságcikk a nyolcvanas évek második feléből: már divat a videomagnózás

A Boltív köz 2014. februárjában

Boltív köz 2. - az egykori téka helyén kellemes vendéglő

Mezei Emilné a dédunokák és a cikk szerzőjének társaságában

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.